Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Rektori Hivatal
Rektor: Dr. Bölcskei Gusztáv, egyetemi tanár
H-4026 Debrecen, Kálvin tér 16. Tel: +36-52/518-555; e-mail: rektori@drhe.hu
Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése (1663)
Micsoda sötétség és micsoda világosság van ezen a képen. A sötétségben sötét gondolatok, sötét szavak, sötét tekintetek, sötét érzések kavarognak. Olyanok, amelyek kioltják a fényt. Szétszakítják a kapcsolatokat. Magányba és mélységbe taszítanak. Abba a világba, amelyikben nincs helye és nincs
értelme az ünnepnek.
És érthetetlen, megmagyarázhatatlan módon egyszercsak ebből a sötétségből kitör a fény. Egy félig vak öregember lehunyt szempillái alól. Valahonnan a szavakon túli világból jön, és megteremti a szavakon túli világ ünnepét. Mert az ünnep mindig a szavakon túli világ. A hazavárás, a hazahívás, a hazatalálás világa. Itt már felesleges a szemrehányás, a mentegetőzés, a magyarázkodás. Itt már csak a találkozás tölt be mindent. A hazavánszorgó fiúnak már nem kell elmondani a jól begyakorolt mondókáját, csak odaroskadni, mint egy menedéket kereső csecsemő, akinek kopasz fején mintha az újszülött magzatmázát vélnénk felfedezni. A fényt árasztó hazafogadó két keze úgy nyugszik az arcát elrejtő gyermek vállán, hogy egyszerre van benne a bal kéz ereje és a jobb kéz simogatása. Egy férfi- és egy női kéz. Üresek ezek a kezek: mert simogatni, átölelni és áldani csak üres kézzel lehet. A minden betölteni akaró, hívogató fény eléri a fénykör peremén álló idősebb testvért is. Ott áll, nyitott szemekkel és látható arcával. A testvérére egy pillantást sem vet, az apját nézi csak. Nézi, és nem érti. Nem érti az apja mozdulatát, aki ugyanúgy viseli a méltóság ruháját, mint ő, de a méltóságnál fontosabbnak tart valamit. A találkozást. Az idősebb fiúra is tekintetek szegeződnek. Onnan a félhomályból, a szürke zónából. Ahol mindig ott ólálkodnak az ״idegen istenek”, a bálványok: a hatalom, az előítéletek, a címkézések hatalmas tárháza. S innen nem tud szabadulni az idősebb fiú. Az ő keze nem üres. Ráfonódik a tekintélyét jelző botra, s azt nem tudja elengedni. A szavai pedig keserűek és vádolóak maradnak.
Ez a kép a karácsonyi világosság hívása. A ״mindig, műidig is hazavágytam” (Pilinszky)
gondolata. Isten újjászülő irgalmának energiája. Isten, ember és felebarát egymásratalálásának
feltétel nélküli ünnepe. A szavakon túli világ ünnepe. Mert itt valóban testté lett az Ige.
Áldott karácsonyt!
Debrecen, 2015 adventjében
Dr. Bölcskei Gusztáv
rektor