Az Énekek éneke egy a hagyomány szerint Salamon királynak tulajdonított, a menyasszony és a vőlegény szerelmi énekeiből álló gyűjtemény a Bibliában. Héberül a legszebb éneket jelenti (héberül: הַשִּׁירִים שִׁיר Shir ha-Shirim).

A könyv szerzője és keletkezése

A mű címét a feliratából kapta: „Énekek éneke. Salamoné”. Az Énekek éneke ebben az esetben egy szó szerinti fordítása a héber sír hassírímnek, ami egy, a mi nyelvünkben is ismert fokozást jelent, a héber nyelvben pedig a felsőfok kifejezésére szolgáló szerkezet. Magyarul a jelentése: a legnagyobb vagy a legszebb ének.1

Ahogy a feliratból is következtetni lehet mind a zsidó, mind pedig a keresztény tradíció hosszú ideig Salamon királyt tartotta a könyv szerzőjének. Ami logikus is lehetne, mert Salamon király – a hagyomány szerint – énekeket is szerzett (1Kir 5,12). A könyvben valóban találhatóak erre utaló jelek, például, hogy a benne levő dalok a vőlegényt helyenként királynak és Salamonnak nevezik (Én 1,4.12; 3,7.9).

Bár a könyvben nem találunk olyan utalásokat, amelyekből pontosan meg lehetne állapítani annak keletkezését, a kutatások mai álláspontja alapján elmondható, hogy a szerző nem lehetett Salamon. Erre következtetni lehet akár a könyv tartalmából is, de főként annak nyelvezetéből. Ez utóbbi alapján a szerző nem lehetett még csak Salamon kortársa sem, hanem valamivel később élhetett nála, ugyanis a könyvben használt héber nyelv kései fejlődési foka fedezhető fel.2
Például a szerző a vonatkozó névmásnak csak a rövid formáját használja, és a könyvben több helyen is előfordulnak arameizmusok. Későbbi keletkezési korról tanúskodik a műben egy perzsa és egy görög jövevényszó.3

A fent felsoroltak alapján tehát bizonyosnak látszik, hogy a gyűjtemény a fogság után alakult ki, valószínűleg a hellenista korban, a Kr. e. 3. században.4
De ettől függetlenül nem kizárható, sőt valószínűsíthető, hogy egyes dalok régebbi eredetűek.5

A műben szereplő énekek többször is megemlítik Salamon nevét, továbbá sokszor előfordulnak a „Jeruzsálem leányai” (1,5; 2,7; 3,5.10; 5,8.16; 8,4) és a „Sion leányai” (3,11) kifejezések, amelyekből arra lehet következtetni, hogy keletkezésük helye Jeruzsálem lehetett.6

Az énekgyűjtemény szerzője tehát ismeretlen, a felirat pedig valószínűleg azért Salamont nevezi meg szerzőként, mert Salamon király az izráeli hagyomány szerint a bölcsességtanítók mintaképe, így egy olyan könyv, melynek ő a szerzője hamar kivívhatja kora tekintélyét és megbecsülését, így rövid idő alatt nagy népszerűségre tehet szert. Ezt a „módszert” gyakran alkalmazzák az ókori bölcsességirodalomban.7

Helye a kánonban

A könyv kánoni volta még a Kr. u. 1. században is vitatott volt, annak ellenére, hogy elég korán, körülbelül Kr. e. 2. században már kanonikus tekintélyt tudhatott magáénak. A könyvvel kapcsolatban felmerülő kételyek érthetőek, hiszen a szerző szerelemről ír költői formában, ezen felül az Isten neve is csak egyszer (8,6) fordul elő benne, és ott is csupán egy hasonlat összefüggésében említik. A hagyományokra való tekintettel végül megmaradt a szent szövegek között, sőt a Kr. u. 8. századtól a zsidó liturgia szerint általában húsvét ünnepén olvassák fel.8

A görög Bibliában, a Septuagintában a Prédikátor könyve után helyezkedik el az Énekek éneke. Ezt a beosztást követi a Magyar Bibliatanács megbízásából a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya által kiadott Biblia is. A Vulgatában két „salamoni” mű, a Prédikátor és a Bölcsesség könyve közé helyezték. A Szent István Társulat 1973-ban megjelent bibliakiadása szintén ezt a beosztást követi. A héber Bibliában a kánoni könyvek harmadik csoportjában, az „Írásokban” található és a nagy ünnepeken olvasott öt tekercs (megillot) élén áll. Az Énekek énekét a zsinagógai gyakorlatban a 8. századtól kezdve a páska ünnep nyolcadik napján olvasták fel.9

Műfaja

Első ránézésre a könyv műfajilag, szerkezetileg, tematikailag egységesnek tűnik, mivel a hasonló és ismétlődő szóhasználat, valamint a szövegben felbukkanó refrének összekötik az egyes részeket. Ennek ellenére a párbeszédekben hirtelen váltások figyelhetőek meg, amiket nehéz megmagyarázni. Ellenben, ha a könyvre úgy tekintünk, mint egységes alaptematika köré szerveződő énekek gyűjteményére, amik nem mindig összefüggőek, és talán különböző korban készültek, akkor az magyarázhatja a könyvben levő nyelvi és fogalmi különbözőségeket.10

Bár a legtöbben ez utóbbival értenek egyet, a könyv műfaji behatárolására vonatkozóan megoszlanak a vélemények. Alapvetően három nézet alakult ki ennek kapcsán a kutatók között.11

  1. Az első nézet szerint a könyv műfaja: dráma, mert felfedezhetőek benne annak alapelemei, például, hogy megfigyelhető a szereplőknél a jellemfejlődés, jelenetekre tagolható, és az események sorában is fellelhető egyfajta fejlődés. E nézet képviselői szerint a költemény Salamonról, Szulamitról, és egy falusi szeretőről szól, akitől a király megpróbálja elcsábítani Szulamitot. Ezt a nézetet azóta már elvetették. Mert kutatásokból kiderült, hogy a kor esküvői ünnepségein a házasulandókat az ünnep királyának és királynéjának rangjával illették, és direkt ebből az alkalomból „trónnak” nevezett asztalnál foglalták el helyüket, miközben az ünneplő vendégek himnuszokat adtak elő tiszteletükre. Így tehát világos, hogy a könyvben szereplő király és Szulamit a vőlegényt és a menyasszonyt jelöli.12
  2. A kutatók másik csoportja nem ért egyet azzal, hogy az Énekek éneke dráma lenne, szerintük nincs meg benne a kellő feszültség, nem követhető nyomon benne az egységes és folyamatos cselekmény, és hiányzik belőle a jellemábrázolás, bár azt nem tagadják, hogy a műben számos elem utal arra, hogy egységes költői kompozícióról van szó. Ők tehát arra következtetésre jutnak, hogy az Énekek éneke nem dráma, hanem egy nagyobb méretű irodalmi mű, ami egy lírai tankölteménynek nevezhető.13
  3. A kutatók egy harmadik csoportja pedig azt tartja legvalószínűbbnek, hogy a könyv szájhagyomány útján terjedő dalok gyűjteménye. Ez megmagyarázhatná a könyvben megjelenő egyenetlenségeket. Az ezzel egyetértők szerint az egyetlen közös ezekben az énekekben, a téma, a tárgy: ez nem más, mint a szerelem. Akik ezt a nézetet képviselik, azt is, kimutatták, hogy a dalok száma körülbelül 4 és 62 között helyezkedik el.14

Az Énekek énekében egyébként fellelhetőek olyan motívumok, amelyek a világirodalom szerelmi lírájában is megtalálhatóak, olyanok, mint például a szerelmesek között álló akadályok, a szerelmi „betegség”, becézés, stb. Ellenben egy fontos ponton a mű mégis eltér a hagyományos egyiptomi költeményektől, ugyanis azok általában monológként íródtak, az Énekek éneke viszont dialógus formájában készült.15

Szerkezete

A kutatók között nincs egységes vélemény arról, hogy a könyvben található mintegy 30 ének meghatározott szerkezet szerint kapcsolódik egymáshoz, vagy bármilyen terv nélkül kerültek összefüggésbe. De ha mégis a többség véleményét vesszük alapul, és a műre dalgyűjteményként tekintünk, akkor elmondható, hogy egy ilyen műfajú könyvnél nehézséget okoz megállapítani egy szerkezeti felosztást.16

Mivel az Énekek énekében nincs jele semmilyen jellegű tagolásnak, ezért a benne levő dialógusokra kell hagyatkozni, és így ezek mentén már meg lehet határozni egy szerkezeti felosztást.17

  1. Címfelirat (1,1)
  2. Bevezetés (1,2–6)
  3. A szerelmesek párbeszéde (1,7–2,7)
  4. Felidézés (2,8–17)
  5. Elszakadás és egymásra találás (3,1–5)
  6. Salamon menyegzői felvonulása (3,6–11)
  7. A szerelmesek párbeszéde (4,1–5,1)
  8. Párbeszéd a menyasszony és Jeruzsálem lányai közt (5,2–6,3)
  9. A szerelmesek párbeszéde (6,4–8,4)
  10. Függelék (8,5–14) 18

Tartalma

A könyv tartalmának tekintetében is erősen eltérő vélemények alakultak ki a kutatás folyamán. Viszont, ha a könyvből kiolvasható szó szerinti tartalomra alapozunk, az Énekek éneke harminc szerelmi énekből álló gyűjtemény, amely a vőlegény és menyasszony egymás iránti szerelmét hirdetik: együtt vannak, majd elválnak, keresik, majd újra megtalálják egymást. A dalok egy részében a menyasszony beszél szerelme utáni vágyakozásáról és összetartozásukról és leírja a vőlegény külsejét (kb.12 ének), más részekben a vőlegény énekli meg jegyese szépségét, szerelmén érzett örömét (8 ének). Körülbelül hat dalban pedig a jegyesek felváltva dicsérik egymást. Rajtuk kívül megszólal a kar is (Jeruzsálem lányai).19

Más olvasatban a könyv Salamon király és Szulamit szerelmét írja le. Így a cselekmény ennek a párnak a történetét, kapcsolatuk eseményeit írja le. Az elmélet hiányosságait pótolni akaró kiegészítő hipotézis szerint a könyvben két férfi: Salamon, és egy pásztor szólal meg. Mások szerint viszont egy királyi pár és egy pásztor-pár szerelmének párhuzamos történetét látjuk a szövegben. Így a tartalom a következő: Salamon a háremébe vitet egy falusi lányt, akit meg akar hódítani. A lány azonban már szerelmes egy pásztorfiúba, és utána vágyódik. Sikerül is kijutnia a királyi környezetből, és szerelmük így a pásztor-vőlegénnyel kiteljesedik.20

Egy általánosabb értelmezést képviselő vélemény szerint a mű egyedüli tartalma a férfi és nő közötti szerelem. Hiszen a könyvben szereplő dalok tartalmát az egymás szépségében való gyönyörködés, az egymás után való vágyódás, a beteljesülésig jutó kapcsolat s a közben adódó apró események alkotják.21

Értelmezése

Az Énekek énekének értelmezése már kezdettől fogva foglalkoztatta a kereszténységet és a zsidóságot egyaránt. Mert bár a művet felvették a zsidó kánonba, már a Kr. u. 2. században felmerült a kétely, hogy helyes volt-e ide sorolni. A hagyományokra való tekintettel azonban végül megmaradt a szent szövegek között, sőt a Kr. u. 8. századtól húsvét ünnepén olvassák.

Az Énekek énekének magyarázatai három csoportba sorolhatóak.

  1. Allegorikus értelmezés.

    Az értelmezők egy része szerint a szöveg eredetileg is allegorikus jelentéssel bírt. Eszerint, hogy a könyv szövege mögött egy magasabb, lelki értelmet kell keresni. Így a mű eredeti szándéka az, hogy JHWH és Izráel kapcsolatát ábrázolja ki. Ebbe a csoportba sorolható Rabbi Akiba (megh. Kr. u. 132), aki szerint az írás Isten és Izráel kapcsolatát énekli meg. Ezt az értelmezést támasztják alá azok a prófétai kijelentések (Oz/Hós 13, Jer 2,2; Ez 16), amelyek Istennek népe iránti szeretetét a házastársi szerelemhez hasonlítják. Ezt az értelmezést a keresztény hagyomány is átveszi. Később egyes keresztény egyházatyák Krisztus és az Egyház kapcsolatának allegóriájaként értelmezték a könyvet. Ma ez az értelmezés legfőképpen a katolikus kutatók körében él tovább.22

  2. Kultikus-mitikus magyarázat

    A kultikus-mitikus magyarázat képviselői egy ősi kánaáni termékenységi misztérium kultikus szövegének tekintik a könyvet. Ők a babiloni kultikus házasság mintáját vélik felfedezni benne. Szerintük ez egy liturgikus énekgyűjtemény, amit eredetileg a pogány kultuszban használták, és csak később kapott helyet az izráelita hagyományban. Így szerintük ezek az énekek Istár és Tammuz szent egybekelését dicsőítik. Mivel azonban ez sem jelent igazi magyarázatot, így nem egy mindenki által elfogadott álláspont.23

  3. Természetes magyarázat

    Az értelmezők másik csoportja az Énekek énekét szó szerint értelmezi. Szerintük a dalok eredetileg valóban szerelmes, lakodalmi énekek voltak, melyek az emberi hűséget és összetartozást éneklik meg. Mások egyszerű házasságkötési dalgyűjteménynek tekintik. Ez a nézet széles körben elismertté vált. A bibliai hagyomány szerint a házasság és vele együtt a szerelem is Isten akaratából ered. Ezzel a témával több bibliai könyvben találkozhatunk, például legtöbbször a prófétákra jellemző, hogy JHWH s Izráel kapcsolatát a házastársi szeretet és hűség jelképével fejezik ki. Vannak, akik a profán szöveget a Ter/1Móz 2,23–24 alapján, mintegy annak kommentárjaként értelmezik.24

Összefoglalva a kutatók többsége által a legelfogadhatóbbnak a következő álláspont tűnik: Az Énekek éneke világi, szerelmi dalokat gyűjt egybe. Néhány ezek közül szájhagyomány útján terjedt, és eredetük visszanyúlik egészen a salamoni korig. A Kr. e. 3. század körül egy ismeretlen gyűjtő válogatta és rendezte egybe az énekeket. A könyvben szereplő dalok párbeszéd formájában, hol a férfi, hol a nő, hol pedig a kórus hangján szólalnak fel. A kor menyegzői szokásai és formulái is megjelennek benne. Például a Salamon és Szulamit nevekkel is azért találkozunk a könyvben, mert ez megtisztelő elnevezése a mindenkori vőlegénynek és menyasszonynak. A könyv egységét elsősorban a tartalom és a téma adja: egyetlen tárgya a szerelem. A legtöbb magyarázó szerint nem is érdemes más értelmet keresni a könyvben, hiszen arra direkt utaló jel nincs is. Ezen kívül a szerelem része az emberi életnek és léte a Teremtő akarata. Ezért a szerelem megéneklése természetes, és ennek a kánonban éppen úgy helye van, mint az élet, az egészség, a békesség magasztalásának.25

Forrás

Az eredeti szócikk részben a Bibliában található Bevezetés, Az énekek éneke fejezet segítségével készült. Szent István Társulat 2007, valamint a Bevezetés az Énekek énekéhez, in: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2007. 684685.

További felhasznált irodalom:

  • Bevezeteés a kisprófétákhoz, Biblia, Szent István Társulat 2008
  • Biblia – Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Budapest, Szent István Társulat, 2010.
  • Dér, K. – Horváth, P.: Bibliaismeret, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1999..
  • Haag, H. (szerk.): Bibliai lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1989, 355–357.
  • Kustár, Z.: Énekek éneke, in: Pecsuk, O. (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Budapest, Magyar Bibliatársulat – Kálvin Kiadó, 2004, 239–342.
  • Rózsa, H.: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe, II. kötet, Budapest, Szent István Társulat, 2002.
  • Soggin, J. A.: Bevezetés az Ószövetségbe. A kezdetektől az alexandriai kánon lezárásáig, Budapest, Kálvin Kiadó, 1999, 419–421.
  • Murphy, R.: Az énekek éneke, in: Thorday, A. (főszerk.): Jeromos Bibliakommentár I.: Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2002, 711–716.
  • Zergi, G.: Énekek éneke, in: Bartha, T. (szerk.): Keresztyén bibliai lexikon I., Budapest, Kálvin Kiadó, 1995, 381–382.
  • Zergi, G.: Az énekek éneke magyarázata, in: Bartha, T. (szerk.): A Szentírás magyarázata, 1–3. kötet, Budapest, Kálvin Kiadó, 1998, 680–690.

Jegyzetek

  1. Zergi: Énekek éneke (1995), 381; Biblia magyarázó jegyzetekkel (1997), 763; Haag: Énekek éneke (1989), 355; Dér–Horváth: Énekek éneke (1999), 156; Murphy: Az énekek éneke (2002), 711; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393.
  2. Kustár.: Énekek éneke (2004), 240.
  3. Zergi: Énekek éneke (1995), 381; Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 680; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393.
  4. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 398.
  5. Haag: Énekek éneke (1989), 356; Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 680; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 398; Kustár.: Énekek éneke (2004), 240.
  6. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 398.; Kustár.: Énekek éneke (2004), 240.
  7. Biblia magyarázó jegyzetekkel (1997), 763; Kustár.: Énekek éneke (2004), 239.
  8. Szentírás, SZIT (1979), 726; Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 680; Kustár.: Énekek éneke (2004), 241.
  9. Szentírás, SZIT (1979), 726; Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 680; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393.
  10. Soggin: Bevezetés (1999), 429; Murphy: Az énekek éneke (2002), 712; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393–394.
  11. Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 680.
  12. Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 682; Soggin: Bevezetés (1999), 420; Murphy: Az énekek éneke (2002), 711.
  13. Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 680.
  14. uo.
  15. Murphy: Az énekek éneke (2002), 712.
  16. Soggin: Bevezetés (1999), 429; Murphy: Az énekek éneke (2002), 712; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393–394.
  17. Murphy: Az énekek éneke (2002), 713.
  18. uo.
  19. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393.
  20. Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 681; Soggin: Bevezetés (1999), 429; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393.
  21. Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 681; Soggin: Bevezetés (1999), 429; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 393.
  22. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 395.
  23. Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 681; Soggin: Bevezetés (1999), 420.
  24. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2002), 395–397; Murphy: Az énekek éneke (2002), 713.
  25. Zergi: Az énekek éneke magyarázata (1998), 681.
Jogi megjegyzés: Jelen cikk a Creative Commons Nevezd meg! — Így add tovább! licenc alapján használható fel. A cikk a Wikipedián történő publikálásra készült a “Bibliatudomány és világháló” projekt keretében.