A Prédikátor könyve (héberül: tl,h,q Qóhelet = „a gyülekezetben beszélő”; jiddisül: קהלת Kojhelesz) a hagyomány szerint Salamon királynak tulajdonított bölcsességirodalmi mű az Ószövetségben.

„Mi haszna az embernek minden fáradozásából, amit magára vállal a nap alatt?” (1,3)1
Mi az ember életének az értelme és van-e egyáltalán valamilyen célja? Hogyan kell az embernek elrendeznie az életét a világban, hogy megelégedett és boldog legyen? Ezeket a nagy jelentőségű világnézeti kérdéseket boncolgatja a legkorábban az Kr. e. 3. században keletkezett könyv.

Tartalomjegyzék

  1. A könyv elnevezése és a szerzőség kérdése
  2. Keletkezés
    1. Keletkezés ideje
    2. Keletkezés helye
  3. Helye a kánonban
  4. Műfaj
  5. Szerkezet és tartalom
    1. Szerkezet, egységesség
    2. Tartalma, mondanivalója
  6. Külső hivatkozások
  7. Bibliográfia
  8. Jegyzetek

A könyv elnevezése és a szerzőség kérdése

A könyv szerzőjének egészen a 18. századig Salamon királyt tartották annak kezdő szavai miatt: „A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.” (1,1). A mű a címét is a feliratából kapta. A könyv a héber szövegben a Qohelet nevet viseli, ami a legtöbb kutató szerint a qahal szóból származik, aminek jelentése: (embereket) összegyűjteni, összehívni, egybehívni. Ezzel a szóval azt a hivatalt, vagy hivatalt betöltő személyt jelölik, aki összehívja, és vezeti a gyülekezeti összejöveteleket. Ezeken a gyűléseken pedig hivatásszerűen tanít, prédikál. Ugyanakkor jelölhet olyan embert is, aki a bölcsek tanításait gyűjti össze. Egy kisebbségi véleményt képviselő csoport szerint pedig akár egy írói álnév is lehet az itt használt Qohelet.2
Ezt a szót a Septuaginta Ecclesiastesnek, a Vulgata pedig Praedicatornak fordította. Ehhez vezethető vissza a magyar neve a könyvnek.3
A fordítás helyessége kérdéses, mert a szó használata ebben a vonatkozásban előfordulási helyein nem egységes, a hagyomány mégis személynévként kezeli.4

A mű felirata Dávid fiával, Jeruzsálem királyával azonosítja a szerzőt, ezért a hagyomány is Salamonnak tulajdonítja a könyvet, amire magában a műben is találhatunk utalásokat (Préd 1,61, vö. 1Kir 3,16k; 5,9k; 10,1k.).5
A könyv első nagyobb egységének leírásában valóban egy olyan emberről van szó, aki úgy él, és cselekszik, mint Jeruzsálem királya, viszont a második felében nincs ilyesmire utaló megjegyzés, sőt a szerző sokszor az alattvaló szempontjából fogalmaz. Ezen kívül az sem valószínű, hogy Salamon a saját uralkodásáról és koráról úgy nyilatkozna, ahogyan azt a könyv szerzője teszi néhány helyen (Préd 4,13k., 7,19; 8,2k., 10,16k.).6

Elképzelhető, hogy a Salamonra való utalással a szerző az egykori bölcs király emlékének akart hódolni.7
Ami viszont sokkal valószínűbbnek tűnik, az a „pszeudo” névhasználatként ismert bölcsességirodalmi módszer. Ez annyit tesz, hogy a könyv abból a célból állítja be magát Salamonénak, hogy így könyvének nagyobb tekintélyt szerezzen, és ezáltal nagyobb olvasóközönséget nyerjen meg magának, hiszen Salamon király híres volt bölcsességéről, bölcs mondásairól. Ezt a módszert a bölcsességi hagyományban gyakran alkalmazták.8

Arra, hogy a könyv szerzője Salamon lenne, csak a mű feliratából lehetne következtetni, ami egyébként sem nevezi meg konkrétan Salamont, és valószínűsíthetően nem is a könyv eredeti szerzőjétől származik, hanem egy későbbi redaktor betoldása lehet. De a legnyomósabb érv a salamoni szerzőség ellen mégis a könyv nyelvezete, szóhasználata. Ugyanis a könyv arámi, és perzsa jövevényszókat is használ, melyek Salamon utáni időből származnak.9
Tehát a bibliakutatás eredményei nem támasztják alá a Salamoni szerzőséget.10

A könyv eredeti szerzőjéről kevés információt tár elénk a könyv.11
Legtöbbet a záróversekből tudhatunk meg róla, ami így hangzik: „Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat” (12,9–10).12
Ez alapján arra következtethetünk, hogy a szerző kora értelmiségi rétegéhez tartozott, tehát feltehetőleg tudós, tanító lehetett.13

Ez a vers a bibliakutatók szerint feltehetően nem magától a Prédikátortól, hanem egy másik szerkesztőtől, valószínűleg annak tanítványától ered. A tudományos közvélemény álláspontja szerint tehát a könyv feliratán, néhány betoldáson és a záróversen kívül az egész könyv alapvetően egy ismeretlen szerzőtől származik, aki feltehetően palesztinai zsidó volt, az északi országrészből.14
De vannak a könyvben kisebb részek, amelyek nyilvánvalóan későbbi eredetű beillesztések. Legalább két ilyen kiegészítés figyelhető meg a könyvben, amik egymástól elkülöníthetőek. Az egyik a Prédikátor tanítványától származhat, mert a Prédikátorról egyes szám 3. személyben beszél. Valószínűleg tőle származik a könyv utószavának első fele is, amiben mesterét dicséri. Ennek a redaktornak tulajdonítható a könyv feliratának első fele is: a Qohelet. Ezen kívül megfigyelhető egy másik redaktor munkája is, akitől a záradék másik fele, és a felirat kiegészítése is származik. Tehát ő teszi hozzá a felirathoz, hogy Dávid fiának, Jeruzsálem királyának könyve. Az, hogy a könyvet két ember is kiegészítette, felveti a keletkezés kérdését, vagyis megkérdőjelezi a Prédikátor szerzőségét, arra alapozva, hogy talán eleve a tanítványai állítják össze a könyvet. De a legújabb kutatások mégis afelé hajlanak, hogy elfogadják a prédikátori szerzőséget, csökkentve a későbbi kiegészítések számát – arra hivatkozva, hogy ez a könyv műfajával jár együtt.15

Keletkezés

A könyv keletkezésének ideje

A keletkezési idő nehezen meghatározható, hiszen maga a könyv nem tartalmaz utalásokat történelmi eseményekre. Mégis vannak benne olyan pontok, melyek alapján arra lehet következtetni, hogy a könyv a fogság után, de a makkabeusi kor előtti időben keletkezett. Ezt erősíti például az, hogy a könyvön belül találhatunk idézetet a Deuteronomiumból. De a szerző ismeri a teremtéstörténetet is, annak jahvista és elohista megfogalmazását. Vagyis: feltételezhetjük, hogy a szerző korában már létezik a Pentateuchos, amiről pedig tudjuk, hogy a fogság után vált kanonikussá.16

Ezen kívül a könyv nyelvezete, amelyben előfordulnak perzsa, és arámi kifejezések is szintén késői eredetre utal. A qumráni tekercsek között is találtak Prédikátor kézirat-töredékeket.17
Ezen felül Sirák fia is ismeri a Prédikátort, és valószínűleg fel is használja, mert sok helyen fedezhető fel a két könyv között egyezés.18

Nyomós érv az is, hogy a Prédikátor szavaiból és világszemléletéből egyértelműen adódik, hogy hatással volt rá a sztoicizmus és epikureizmus.19

A könyv szavaiból kikövetkeztethető viszonyok olyan békés korszakra utalnak, amelyet szilárd közigazgatás jellemez, amiben lehetőség van a meggazdagodásra, és fontos kérdés a szociális különbség problémája. Ezek alapján feltételezhető, hogy a Prédikátor könyve a Kr. e. 3. század második felében keletkezett, amikor Palesztina a Ptolemaioszok fennhatósága alá tartozott.20

Keletkezési helye

A könyv keletkezési helyét illetően több nézet is kialakult. Az egyik vélemény szerint, mely a nyelvi elemzésekre alapoz – a könyv Főnicia, vagy Babilónia területén keletkezhetett. A bibliakutatók egy másik csoportja szerint a könyv természeti és történeti viszonyaira való utalásaiból arra lehet következtetni, hogy azt Egyiptomban, Alexandriában írták meg. Viszont a kutatók többsége a könyv keletkezési helyének Palesztinát, azon belül pedig Jeruzsálemet tartja, arra hivatkozva, hogy egyrészről itt megvolt a lehetőség a hellenista szellemi áramlatokkal való érintkezésre, másfelől a könyvben található utalásokból kiindulva olyan körülményekkel találkozhatunk, amelyek egyértelműen Palesztinára utalnak, így alátámasztva ezt a véleményt.21

Helye a kánonban

A könyv kanonikussá válása elég későn következett be, mert sokáig vitatott volt annak kanonikus tekintélye, véglegesen csak Kr. u. 96-ban fogadták el. A Prédikátor könyvét a magyarázók a bölcsességirodalomhoz sorolják, így a héber kánon harmadik csoportjában, az Írásokban található.22

A zsinagógai használat szerint a könyv az öt tekercs között foglalja el helyét, a Ruth, az Énekek Éneke, Jeremiás siralmai és Eszter könyve között. Ezekből olvastak fel a nagy ünnepeken. A Prédikátor könyvét a zsidó liturgikus év negyedik ünnepén, a sátoros ünnepen olvasták fel, így az iratcsoportban is a negyedik helyen áll. Az Énekek Éneke és a Jeremiás Siralmai között helyezkedik el. Ez a besorolás egyrészt a késői kanonizálásával, másrészt a könyv liturgikus használatával magyarázható.23
A magyar nyelvű Bibliában a Példabeszédek és az Énekek Éneke között található.24

A könyv műfaja

Műfaja alapján a Prédikátor könyvét a magyarázók a bölcsességirodalomhoz sorolják, a Jób és Példabeszédek könyvével együtt. Ezek a művek még keletkezési idejüket tekintve is nagyjából egy korból származnak. Ezekre a könyvekre általánosan jellemző a tanítói célzat. Vagyis a kérdésfelvetéseket követik az azokra megfogalmazott feleletek, tanítások.25
Az ilyen jellegű művek általában nem a közösségre, hanem leginkább az egyénre koncentrálnak. Fókuszba kerül az ember egzisztenciájának kérdése, vizsgálódásának tárgya az ember élete. Bár a Prédikátor könyve irodalmilag hasonlít a korabeli pogány irodalmi formákra26
, mégis különbözik azoktól abban, hogy számol Istennel, így a kérdéseket Istennel együtt veti fel, és azokra ennek tudatában próbál feleletet adni.27

Szerkezet és tartalom

Szerkezet, egységesség

A könyvet ma már alapvetően egységesnek tartják, eltekintve a kisebb betoldásoktól – amik talán nem is betoldások, hanem a műfaji sajátosság velejárói. A szerző nem fogja teljesen egységes rendszerbe tanítását. A Prédikátor szemléletmódja szemben áll a hagyományos vallási nézetekkel és itt-ott már a „materializmus” határát súrolja. Az élet értelméről vagy értelmetlenségéről vallott nézeteit kisebb egységekben fejti ki, melyeknek végső tanulsága az, hogy az embernek az élet értelmét Istenben kell keresnie. A könyv egységességét leginkább a gondolatmenete, stílusa és a szemlélete erősíti meg, valamint az ismétlődő kifejezések is ezt támasztják alá.28

A mű szerkezete is egy problémás kérdés a kutatók körében. Hiszen a könyv kisebb egységekre van feltagolva, szerkezetében csak laza összefüggések figyelhetőek meg.29
Ezeket figyelembe véve alapvetően két ellentétes nézet alakult ki a könyv felépítése kapcsán. Az egyik nézet szerint a könyv egységes, következetesen épül fel, és egy zárt egységnek tervezte a szerzője. A kutatók egy másik csoportja szerint viszont ez az írás egy gyűjtemény, ami bármilyen terv, vagy tudatosság nélkül épül fel. Ez utóbbi nézetet támasztja alá az is, hogy a tematika csapongóan változik, gondolatai között gyakran nincs összefüggés vagy átmenet, és számottevő előrehaladás sem figyelhető meg.30

A kutatók között nincs egyhangú vélemény a könyv felosztásával kapcsolatban sem. De az alábbi nagyobb egységekre történő felosztás áttekinthetővé teszi a könyvet.31

  1. Felirat (1,1)
  2. A prédikátor tanítása (1,2 – 12,8)
    • 1,2 A könyv általános témája – „Hiábavalóság. Minden csak hiábavalóság.”
    • 1,3–11 Prológus: A fáradozás haszontalanságáról
    • 1,12 – 12,7 Központi rész: Mondásgyűjtemények a prédikátor tanításából
      • 1,12–2,26 Salamon tapasztalata
      • 3,1–22 Emberek az idő törvénye alatt
      • 4,1–16 Élet a társadalomban
      • 4,17–5,8 A hallgatás előnye
      • 5,9–6,9 A gazdagságról
      • 6,10–12 Átvezető rész
      • 7,1–9,10 Az életről és a halálról
      • 9,11–10,20 Bölcsesség és ostobaság
      • 11,1–12,7 Az élet élvezetéről
    • 12,8 A könyv általános témája – „Hiábavalóság. Minden csak hiábavalóság.”
  3. Epilógus (12,9 – 14)

A felosztásból is látható, hogy a könyvnek kettős kerete van. A mű külső keretét a bevezető felirat, és az epilógus képezi. A belső keretet a könyv általános mottója, adja meg, mely így hangzik: „Hiábavalóság. Minden csak hiábavalóság.”32
Ezen belül pedig a prédikátor bölcs mondásainak gyűjteménye található.33

Tartalma, mondanivalója

A magyarázók véleménye a könyv tartalma és mondanivalója kapcsán is különböző, sőt ebben a kérdésben a legeltérőbbek a vélemények.34
Az egyik véglet olvasata alapján a könyv egésze szkeptikus, sőt akár hitetlenséget lát benne, a másik pedig ezzel ellentétesen az istenfélelem legmélyebb megvallását látja benne.35

Mindkét álláspont mellett lehet felhozni érveket. Hisz a könyvben az egyik leghangsúlyosabb mondanivaló az, hogy minden dolog értelmetlen, és hiábavaló a földi életben. Erre a következtetésre általában úgy jut el, hogy felteszi a kérdést, miszerint „Mi haszna van az embernek…?” (1,3). A hiábavalóság, mulandóság szó 38 alkalommal fordul meg a 12 fejezetből álló könyvben.36

De a szkeptikus helyett nevezhetjük realistának is a Prédikátort, hisz a könyvre általánosan jellemző az a gondolkodás, ami oksági összefüggést lát az ember magatartása és a sorsának alakulása között. A szerző az emberi sorsban érvényesülő jó és rossz mérlegét próbálja meg felállítani, így keresve az élet értelmét.37
Ez jellemző az izraelita bölcsességtanra, mely szerint, ha az ember igaz, és istenfélő életet él, akkor áldásban részesül majd. Viszont, ha gonosz, bűnös életet él, akkor annak „jutalma” a szenvedés, betegség, sikertelenség.38
Ez a kor hellenisztikus vallásos és filozófiai problémakezelést, gondolkodást tükrözi. Ugyanis a szerző által feltett kérdésekben és válaszokban Isten és a sors szinte már összemosódik, ami abban nyilvánul meg, hogy az Isten cselekedeteit az embert ért sorsként értelmezi több helyen is (2,14; 3,19; 6,5; 9,2).39
A könyv szerint a bölcs felismeri a cselekedetei és sorsának alakulása közti összefüggést, és ennek megfelelően próbálja erkölcsösen élni életét, keresve arra az isteni útmutatást. Tehát ha ezen a szálon indulunk el, elmondható, hogy optimista a szerző, hisz reméli, hogy az ember képes felismerni az életére vonatkozó isteni tervet, és annak megfelelően fog élni.40

A Prédikátor vallja a bölcsesség értékét, de elismeri, hogy az mulandó. Ez a mulandóság igazolja, hogy valójában a halál ugyanúgy utoléri őt is, mint az ostobát, és végül, ahogy a prédikátor fogalmaz, egy sorsra jutnak. Számára a halál után nincs semmi, nincs jövő. Emiatt van pesszimista hangvétele sok vonatkozásban a könyvnek. A prédikátor melankolikusan szól a világban megjelenő igazságtalanságokról, elnyomásról, kapzsiságról, gonoszságról, és arról, hogy nincsen igaz ember, aki hibátlan és tökéletes lenne.41
Bár szól az élet örömeiről is, de ezek mellett mintha nagyítóval nézné a halál fenyegető közeledését, ami minden örömöt beárnyékol. Mégis kitart hitében, és hiszi, hogy minden, legyen az jó, vagy rossz – Isten kezéből jön, attól függetlenül, hogy mi értjük-e azt, vagy sem, mert számunkra Isten szándékai felfoghatatlanok. „A könyvet áthatja Isten mindenhatóságának tudata.”42

Mindent ebben az összefüggésben vizsgál. Minden, ami nem felel meg az isteni akaratnak, tervnek, az hiábavaló. A Prédikátor teljesen biztos abban, hogy Isten mindenható, és bölcsen cselekszik, akkor is, ha ez az ember számára képtelenség felfogni. Sokszor az igazakkal történik az, amit a gonoszok érdemelnének, és fordítva, gyakran a gonoszok kapják meg azt, ami az igazaknak járna.43
Meggyőződése, hogy annak ellenére, hogy sokszor úgy tűnik, mintha a gonoszoknak sikeresebb életük lenne, végül az istenfélő embereknek lesz jó dolguk.44
A prédikátor véleménye szerint a dolgok átmeneti jellegűek, így fontos, hogy összpontosítsunk a hétköznapi örömökre, melyekkel Isten megajándékoz bennünket. Arra buzdít, hogy élvezzük a jó napokat, amíg lehet, mert közeleg a halál, de a rossz napokon fogadjuk el, hogy ez is Isten kezéből származik (7,14).45
Vallja, hogy Isten kezében vagyunk, akitől az életünket kaptuk, így erkölcsös életre buzdít, annak tudatában, hogy cselekedeteinket Isten fogja majd megítélni.46

Külső hivatkozások

  • Tanakh
  • Ószövetség
  • Biblia
  • A prédikátor könyve – teljes szöveg, többféle fordításban (Biblia fordítások – Károli Biblia), immanuel.hu/biblia/biblia.php
  • Protestáns új fordítású (újonnan revideált) biblia (RÚF 2014)
  • Többféle katolikus fordítás (Káldi-Neovulgáta (KNB); Szent István Társulati Biblia (SZIT); Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás (BD); Magyar Bibliatársulat Újfordítású Bibliája (UF); Károli Gáspár revideált fordítása (KG))

Bibliográfia

  • Biblia, Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Magyarázó jegyzetekkel, Magyar Bibliatársulat, Budapest, Kálvin Kiadó, 2007.
  • Dér, K. – Horváth, P.: Bibliaismeret, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1999.
  • Hamar, I.: Prédikátor könyve, in: Czeglédy, S. – Hamar, I. – Kállay, K.: Bibliai lexikon, segédkönyv a biblia tanulmányozásához, II. kötet, Budapest, Sylvester irodai és nyomdai intézet kiadásai, 1931, 844–845.
  • Haag, H. (szerk.): Bibliai lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1989, 1492–1493.
  • Kraus, N.: Az öt tekercs, Göncöl kiadó, Budapest, 1998.
  • Nagy, A.: Prédikátor könyve, in: Bartha, T. (szerk.): Keresztyén bibliai lexikon I., Kálvin Kiadó, Budapest 1995, 389–390.
  • Rózsa, H.: Az ószövetség keletkezése. Bevezetés az ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe. II.kötet.; Szent István társulat, Budapest, 2002.
  • Soggin, J. Alberto: Bevezetés az Ószövetségbe, Budapest, Kálvin János Kiadó, 1999.
  • Zergi, G.: A Prédikátor könyvének magyarázata, in: Bartha, T. (szerk.): Jubileumi kommentár. A Szentírás magyarázata, I. kötet, Kálvin Kiadó, Budapest, 1998, 667–679.
  • Zsengellér, J.: A prédikátor könyve, in: Pecsuk, O. (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Budapest, Magyar Bibliatársulat – Kálvin Kiadó, 2008, 239–242.
  • Wright, A. G.: A prédikátor könyve, in: Thorday, A. (főszerk.): Jeromos Bibliakommentár I.: Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2002, 753–762.

Jegyzetek

  1. Szent István Társulati Biblia fordítása (1979); „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?”, Protestáns újonnan revideált Biblia fordítása (2014).
  2. Haag: Prédikátor könyve (1989), 1492; Nagy: Prédikátor könyve (1995), 389; Biblia magyarázó jegyzetekkel (1997), 750; Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 667; Wright: Prédikátor könyve (2002), 754; Rózsa: Prédikátor könyve (2004), 400.
  3. Hamar: Prédikátor könyve (1931), 844.
  4. Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 233.
  5. Kraus: Az öt tekercs (1998), 143–144.
  6. Dér–Horváth: Prédikátor könyve (1999), 156; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 401.
  7. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 667.
  8. Wright: Prédikátor könyve (2002), 754; Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 233.
  9. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 667.
  10. Soggin: Prédikátor könyve (1999), 417.
  11. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 401.
  12. Protestáns újonnan revideált Biblia fordítása (2014).
  13. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 667.
  14. Hamar: Prédikátor könyve (1931), 844; Haag: Prédikátor könyve (1989), 1492; Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 667–668; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 404.
  15. Haag: Prédikátor könyve (1989), 1492; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 405.
  16. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 668; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 407.
  17. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 668.
  18. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 407.
  19. Nagy: Prédikátor könyve (1995), 390.
  20. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 407.
  21. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 408.
  22. Nagy: Prédikátor könyve, (1995) 390; Dér–Horváth: Énekek éneke (1999), 156; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 407.
  23. Nagy: Prédikátor könyve (1995), 390; Biblia magyarázó jegyzetekkel (1997), 750.
  24. Nagy: Prédikátor könyve (1995), 390.
  25. Nagy: Prédikátor könyve (1995), 389.
  26. Korabeli irodalmi párhuzamokhoz lásd: Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 237.
  27. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 667; Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 237.
  28. Nagy: Prédikátor könyve (1995), 389.
  29. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 668.
  30. Haag: Prédikátor könyve (1989), 1493; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 402.
  31. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 404; Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 234.
  32. Szent István Társulati Biblia fordítása (1979).
  33. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 404; Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 234.
  34. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 668.
  35. Zergi: A prédikátor könyvének magyarázata (1998), 668; Wright: Prédikátor könyve (2002), 55.
  36. Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 235.
  37. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 402.
  38. uo.
  39. Zsengellér: A prédikátor könyve (2008), 235.
  40. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 402
  41. uo.
  42. Nagy: Prédikátor könyve (1995), 390.
  43. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (2004), 402.
  44. Nagy: Prédikátor könyve (1995), 390.
  45. Wright: Prédikátor könyve (2002), 755.
  46. uo.
Jogi megjegyzés: Jelen cikk a Creative Commons Nevezd meg! — Így add tovább! licenc alapján használható fel. A cikk a Wikipedián történő publikálásra készült a “Bibliatudomány és világháló” projekt keretében.